Azt gondolom, hogy a pozitív gondolkodás, hozzáállás, nem pusztán egy gondolkodásmód, hanem egy viselkedésforma. Néha bármennyire is nem érezzük annak, de az élet harmonikus, kiegyensúlyozott. Erő, csak ellenerő mellett létezik. A jó nem lehet meg a rossz nélkül. Az emberi fejlődés nem a sikereknek, hanem a téves döntésekből levont tapasztalatok eredménye.
Arról is több alkalommal írtam már, hogy az ember érzelmi lény. A döntéseink hátterében érzelmek húzódnak meg. A sikerhez, a boldogsághoz elengedhetetlen, hogy az érzelmeinket ne nyomjuk el, hanem engedjük át magunkat azoknak, de aztán dolgozzunk is azokkal.
Mindebből következik, hogy a rossz érzelmek, élmények elől sem szabad elfutni, azokat sem szabad elnyomni. Igenis meg kell élni azokat is.
A pozitív hozzáállás, gondolkodás, nem a rossz elnyomását, tagadását jelenti, hanem azt, hogy elfogadjuk, hogy ezek is az életünk fontos részei. Viszont odafigyelünk arra, hogy ezekbe az érzésekbe ne ragadjunk bele. Miután megtörtént a rossz, miután átszaladt rajtunk az érzés, tudatosan elkezdünk azzal foglalkozni, hogy mi történt, miért történt (kiemelten a saját felelősségünket), mit tanulhatunk belőle, mit kell változtatni ahhoz, hogy ez mások ne fordulhasson elő velünk. Összefoglalva, szerintem a pozitív hozzáállás nem a rossz megtagadását jelenti, hanem azt, hogy elfogadjuk, megtanulunk együtt élni vele, megtanuljuk hasznosítani a saját fejlődésünk érdekében.
