A LinkedIn oldalán olvastam egy bejegyzést Nagy Gábor marketingpunk https://nagygabormarketing.hu/ “tollából” ami elgondolkodtatott és ez inspirált ennek a blogbejegyzésnek a megírására. Az eredeti bejegyzés szövegét az alábbiakban olvashatjátok:
Mi a jó válasz ezekre az ügyfél kérésekre?
“Kellene egy gyors javítás (ingyen)”
“(ingyen), mert ez neked csak 15 perc”
“Ugyan már … (ingyen), mert neked egy gyorsan megy”
A dilemma:
- Oké, megcsinálom ingyen – mert ez nekem gyorsan megy
- Nem csinálom meg – és kockáztatom, hogy a kapcsolat csorbát szenved.
Te hogyan szoktál dönteni ilyen helyzetekben?
A bejegyzés alatt remek gondolatok, hozzászólások olvashatók. A legtöbben egyfajta problémamegoldási kérdésként kezelték a bejegyzést. Engem viszont egy másik aspektusa érdekelt. Szerintem a helyzetre adott reakciónk rengeteget elárul rólunk.
Megmutatja, hogyan viszonyulunk a döntésekhez. Mi magunk döntünk az életünkről vagy hagyjuk, hogy az emberek átvegyék a döntést az életünk felett. A döntéseinket szabadon a saját érdekeinket, céljainkat figyelembe véve hozzuk? Vagy inkább az esetek nagy részében mások döntenek helyettünk, mi pedig csak elfogadjuk és különféle kifogásokat keresve mentegetjük magunkat.
Rávilágít az esetleges félelmeinkre. Képesek vagyunk nemet mondani? Vajon mennyire erős bennünk a félelem, hogy emberek esetleg megbántodnak a döntéseink miatt? Vajon magunknak vagy másoknak akarunk inkább megfelelni?
Megmutatja a valós önértékelésünket az önmagunkról alkotott képünket. Vajon mi is csak egy „értéktelen” 15 percnek tekintjük? Vajon tisztában vagyunk, hogy az életünk sok-sok 15 percből áll, és az a 15 perc ami elmúlt, már örökre a múlté lesz, nem kapunk helyette újat?
Megmutatja mennyire tartjuk értékesnek a saját életünket, a saját időnket. Minél értékesebbnek tartjuk, annál kevésbé vagyunk hajlandók csak úgy elosztogatni negyed órákat. Minél értékesebbnek tartjuk a saját életünket, a saját időnket, annál inkább meggondoljuk, hogy kinek, mennyit és mennyiért vagyunk hajlandóak feláldozni belőle.
Vajon mennyire értékeljük a saját tudásunkat? Ha csak valóban 15 perc az a munka, akkor a mádik miért nem végzi el maga? Ja, hogy az csak nekünk 15 perc, ja, hogy csak azért, mert mi korábban éveket és komoly összegeket áldoztunk annak a tudásnak a megszerzésére, ami miatt most csak 15 perc kell nekünk a probléma megoldására.
Az is kiderülhet a gondolkodásunkról, hozzáállásunkról, hogy mennyire erős az önbecsülésünk, mennyire erős a kommunikációs eszköztárunk. mennyire hatékonyan tudjuk elmagyarázni a másiknak, hogy azzal, hogy azzal, hogy „lecsaktizenötpercezi” a munkánkat egyben le is értékeli, miközben ingyen kéri. Fontos, hogy elmagyarázzuk a másiknak ilyenkor nem azt a 15 percet tartja értéktelennek, hanem az életünket, annak 15 percét, a tanulással, gyakorlással eltöltött éveinket tartja értéktelennek, nulla értékűnek.
Biztos vagyok benne, hogy sok ilyen területet, gondolatot lehetne még a helyzet értékeléséhez kötni, de szerintem ennyi is jól mutatja, hogy ha odafigyelünk magunkra, arra, hogy egy-egy konfliktushelyzetet hogyan kezelünk, az nagyon hasznos önismereti lehetőség is a számunkra.
A végén még annyit szeretnék kiemelni, hogy az egész bejegyzés, még véletlenül sem arról szól, hogy soha, senkinek ne tegyünk meg semmit igyen! Hiszek abban, hogy ha folyamatosan többet adnunk magunkból, a szeretetünkből, a tudásunkból, mint amit ellentételezésként kapunk, akkor folyamatosan gyarapodni fogunk.
Sokkal inkább az volt a bejegyzésem célja, hogy
- Minden helyzetet érdemes felhasználni arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat.
- Minden helyzetet érdemes felhasználni arra, hogy folyamatosan tapasztaljunk, változhassunk, fejlődjünk.
- 100%-os felelősséget kell vállalnunk az életünkért, fenn kell tartanunk magunknak és élni is kell a szabad döntés jogával.
