Sokan úgy definiálják, hogy az a jó család, ami ideális hátteret biztosít. Csakhogy nem a család feladata kiszolgálni, nem a család feladata hátteret adni, a család nem a háttér! A család a jövő garanciája! A család mindennek előtt és mindenek felett. Sokan mondják, hogy egész nap hajtanak, ezért azt szeretnék, ha odahaza pihenhetnének, ha odahaza nyugalom várná Őket. Ez egy kifordított sorrend. A helyes az, ha a családot tekintjük az elsődleges „munkahelyünknek”. Egy család megfelelő működtetése a legfontosabb, és egyben legkeményebb munkahely, miközben minden mást megelőző és mindennél erőteljesebb, nagyobb örömforrás! Nem azért van a család, hogy megfelelő támogatást adjon a munkahelyi teljesítéshez, hanem a munkahely van azért, hogy a lehető legjobbat hozhassuk ki a családi életünkből.
Ahogy mondtam, a család a jövő fennmaradásának a záloga, ezért alapvető és elsődleges cél, hogy a család, a családtagok számára a feltétel nélküli szeretetet, körülményektől független biztonságot és a kiteljesedés, a fejlődés határtalan támogatását jelentse. A család egyben szolgálatot is jelent. Szolgálom a családtagjaimat! Önzetlenül és a viszonzás elvárása nélkül. De mivel a családtagok is ennek a szellemében élnek, ezért ez egy egymást támogató, erősítő kölcsönös erőforrás.
Egy családban hatalmas örömforrás, de legalább akkora kihívás a gyereknevelés. Nem az a fontos, hogy sokat legyünk velük, hanem az, hogy azt őszintén, szeretetben és intenzíven töltsük velük. Az intenzív nem azt jelenti, hogy aktív mozgással, hanem, hogy érzelmileg magas fokon. Mindenkinek vannak erősségei. Ezt használjuk ki.
A párom fantasztikusan beszél angolul. Ezért a gyermekünkkel többek között olyan játékokat is játszik, ahol ezt használja ki, és Dávidban felébresztette a nyelvtanulás iránti igényt. Hihetetlen érzéke van hozzá és úgy tanulja a nyelvet, hogy az számára nem tanulás, hanem örömteli játék. De ezen felül is nagyon sok minden tanítható egy gyereknek, történelem, kultúra, művészet. Ez sokak szerint felesleges, unalmas egy gyereknek, de azzal, hogy sok mindent közösen csinálunk, hogy közösen terítünk, közösen válogatjuk a ruhákat az öltözéshez, közösen válogatjuk az asztalra kerülő virágokat, amikor a foci vb volt puzzle-t készítettünk az országok zászlóiból, amikor múzeumba megyünk akkor előtte rengeteg dolognak utánanézünk, anekdotákat, érdekes történeteket keresünk, csupa olyan dolgot, amivel érdekessé, színessé, tettük Dávid számára a történelmet, a művészeteket stb. nagyon sok mindent játszva tanult meg. A közös programokon és játékokon keresztül minden megtanítható, minden izgalmassá tehető. Dávid idén lett elsős. Szerintem én jobban izgultam, mint ő, de tudatosan is készültem arra, hogyan is támogathatom a beilleszkedésben, a tanulásban. Elmeséltem majd neki az én iskolás élményeimet, nem kihagyva a félelmeimet, kudarcaimat sem. Állami iskolába jár remek tanítói vannak, de attól még vallom, hogy gyermekem fejlődéséért, tudásáért elsődlegesen nem az iskola a felelős, hanem mi szülök.
Ahogy már említettem egy családban fontos, hogy mindenki számára biztonságot nyújtson, ezért is fontos, hogy a gyermekem tudja, érezze, hogy szeretem, kiváltképp akkor, amikor mérges vagyok rá azért, amit csinált. S bár a fiam néha igencsak képes elrúgni a pöttyöst, de este a lefekvéskor akkor is negatív érzések nélkül bújunk ágyba, akkor is beszélgetünk arról kinek milyen napja volt, hogyan érezte magát aznap, ha egyébként hulla fáradt vagyok és majd leragadnak a szemeim. De ez nem csak a gyerekemre, hanem az egész családra igaz. Ez jár a páromnak is Miért? Mert szeretem Őket, és nem csak frázis, hogy bármit megtennék értük. Miért? Ahogy mondtam, példákon keresztül nevelünk. Nem csak beszélünk az odaadásról, a gondoskodásról. Ezt minden esetben örömmel, tiszta szívvel megtesszük egymásért. Gondoskodás és példamutatás.
